MEGCSINÁLTUK!
Év elején, mikor szerényen kitűztük magunk elé a rájátszásba jutást, fiatal, átalakult csapatunknak, nem gondoltuk, hogy a bajnokság végén így örülhetünk!
Az alapszakasz győzelem, majd a rájátszás első köre kezdett ráébreszteni bennünket, hogy lehetnek vérmesebb reményeink, s miután simább mérkőzéseken jutottunk be a legjobb négybe, majd a döntőbe, mondtátok, hogy most már nem állunk meg, küzdeni fogunk az aranyért!
Hetek óta készültünk, kerestük az időpontot, s mindeközben érezni lehetett a csapaton az elszánt készülést, az igazi odaszánást, alázatot, melynek meglehet a gyümölcse! Tudtuk, hogy nem könnyű ellenfél vár ránk, hiszen a bajnokság első mérkőzését is ellenük játszottuk, s érezhettük, hogy képzett, rutinos játékosokkal állunk szemben, kik addig járatják a játékszert, míg megtalálják a sebezhető pontot, hogy bevegyék kapunkat! Céluk csak egy lehetett, legyőzni bennünket, míg mi bennünk ott volt, hogy nem lenne jó a bajnoskág utolsó meccsén elveszteni a veretlenséget!
Így feszült egymásnak a két csapat, s tudta mindkét fél, hogy aki ellép több góllal, azt nem lehet megállítani! Mindkét csapat idegesen kezdett, sok volt a pontatlanság, de rajtunk érződött jobban a görcsösség, hiszen lövéseink nem rezgették meg az ellenfél hálóját, hiszen sorozatban kapusukba lőttük, majd egy megingás, apróbb védelmi hiba, s kapunkban landolt a játékszer! Idegesek voltunk, túlzottan is akartuk, de igazán nem úgy ment, mint az előző mérkőzéseken!
Szünetben csak egy dolog volt előttünk, sokkal nyugodtabban, s pontosabban kell játszanunk, mert ez a mérkőzé a miénk lehet! S megtört a jég! A közönség egy emberként ugrott talpra, mikor Gergő tartogatta a sarokban a labdát, s mértani pontosággal tálalt Isti elé, aki könyörtelenül bevágta a játékszert a léc alá! Hatalmas gól, s mintha kövek hullottak volna szerteszét, elkezdtünk játszani! Pontosabban, nyugodtabban, s nem ismertünk elveszett labdát. Újra villant a Gergő-Isti Kombináció, s még ha szerencsésen is, de már kettő volt az előny nekünk! A harmad végén, Csüge bármilyen káprázatos védéseket is mutatott be, sokadikra sikerült mattolni, így a záró játékrészre igen kis előnnyel fordultunk!
Az utolsó harmad, mit nem fogunk feledni! Hiszen embrhátrányba kerültünk, s a fennmaradó négyesünk, mintha csak edzésen lenne szürte az ellenfelet, s sorba indította a támadásokat, s egy kiugrásnál Gergő tálált Gabó elé, ki mértani pontosággal ébresztette fel a pókot a sarokban! Előny újra kettő, s folytatjuk tovább a küzdelmet, s a gömb egyre szebben vándorol ütőről ütőre, míg Kristóf passzát Gabó helyezi el a gólvonalon túlra! 5-2!!!! S mindössze tíz perc van hátra, s innen már nem illik veszíteni! Gergő és Dávid a két "öreg" rutin feláll védőpárosnak, s indítják az előttük álló támadókat! Pörögnek a percek, s zúg a lelátóról a Kecskemét, Kecskemét kiáltás!
A lefújás pillanatában csak egy dolog van előttünk, MEGCSINÁLTUK! Mertünk nagyot álmodni, s megtenni érte mindazt, mi tőlünk telik! Csapatként játszottunk nagyot, hiszen a fiatalok lendülete, s az öregek rutinja olyan csodálatos harmóniát képezett, hogy kialakult egy igazi CSAPAT! Büszkék lehetünk, hiszen mind iskolai, mind bajnoki téren a legsikeresebb évet tudhatjuk magunk mögött!
Álljon itt a győztes csapat névsora: Tóth Gergő (C), Kiss Dávid, Osváth István, Halasi Gábor, Péli Tamás, Halmosi Márk, Lődör Kristóf, Tánczos László, Kothencz Péter, Bodri Tamás, Halmosi Bence, Szabó Csenger (GK), Tóth Imre
2010. június 06.
TF Old-Boys Torpedó - Kecskeméti Református Kollégium 2-5 (1-0, 1-3, 0-2)
Isti 3+0
Gabó 2+0
Gergő 0+4
Kristóf 0+1
A csapat évzáró összejöveteléről később kaptok értesítést!!!
